Kezdő gyűjtőként a magvetés számos nehézséget jelenthet, azonban néhány alapvető szabály betartásával szép eredményeket érhetünk el. Magvetést saját, vásárolt vagy gyűjtött magokból készíthetünk, az élőhelyi gyűjtésekkel kapcsolatban azonban mindenképpen figyelembe kell vennünk a Washingtoni Egyezmény vonatkozó szabályait. Magvakat lédús, illetve száraz termésekből gyűjthetünk. A lédús terméseknél gondot kell fordítani a magvak letisztogatására, míg a száraz termések esetén magporszívót alkalmazhatunk a szétpergő magvak összegyűjtésére. A magvakat száraz, szellős helyen kell tárolnunk, ügyelnünk kell azonban, hogy a csíraképességüket milyen hosszú ideig őrzik meg. Magvetésnél a fertőzések elkerülése érdekében tiszta eszközökkel, és gombaölő szerekkel dolgozzunk. Magvetést bármikor készíthetünk, de a fiatal növények fényigényét legjobban a késő tavaszi napsütés elégíti ki. A friss magvetésnél ügyelnünk kell arra, hogy csíranövényeink ne száradjanak ki. A kikelt magvetést rendszeresen ellenőrizzük, a fertőzések továbterjedését akadályozzuk meg, és ha elpusztult növényt látunk, azonnal emeljük ki a vetésből. A magról vetett kaktuszok fajtól függő időt igényelnek a virágzóképes kor eléréséig: néhány faj pár éven belül, míg mások csak évtizedek múlva virágoznak.
A Notocactus nemzetség kiszáradó terméséből könnyen kiszóródnak a magok.
