A növények alapszöveti sejtjei sebzés hatására képesek osztódásnak indulni, és első válaszként differenciálatlan sejttömeget, úgy nevezett kalluszt képeznek. Oltás során a friss oltványon belül két sebzési felszín: az alany és a nemes vágási felülete érintkezik egymással. Első válaszként mindkét növényi rész sejtosztódásokkal, és kallusz-képzéssel zárni próbálja a sebfelszínt. Az oltási kallusz sejtjei leggyakrabban szállítószöveti, és másodlagos bőrszöveti sejtekké alakulnak át, ismerünk azonban olyan eseteket is, amikor egyik, vagy másik oltási kallusz sejtjei hajtáscsúcsot alakítanak ki. Nagyon ritkán bár, de előfordulhat, hogy az alany és a nemes hajtás sebzési kalluszából közösen alakul ki egy, mindkét fél sejtjeit tartalmazó hajtáscsúcs. Az így létrejövő növényi részt pedig kimérának hívjuk. A kiméra két külön faj (vagy kultúrfajta) sejtjeinek keverékéből áll, minden egyes sejt az egyik, avagy a másik szülőfajra jellemző genetikai állománnyal rendelkezik. A kaktuszok között az első oltási kimérát 1989-ben írta le Rowley + Hylocalycium singulare (+ Hylocalycium 'Rainbow Dragon') néven, amely a Hylocereus undatus és a Gymnocalycium mihanovichii var. friedrichii fa. rubra 'Red Hibotan' oltási kimérája.
A + Hylocalycium 'Rainbow Dragon' jellegzetes, vörösen tekergőző hajtásokat fejleszt. Gyűjtemény és fotó Solti Ádám.
