A Selenicereus nemzetség emblematikus éji virágairól ismert. A botanikusok között sincs egyetértés abban, hogy vajon külön faj-e a Selenicereus pteranthus, túl kevés ugyanis az élőhelyi gyűjtésű herbáriumi példánya. A faj első hajtása 1998-ban került hozzám. 2002-ben elérte a 160 cm magasságot. Saját önsúlya miatt hajtásainak egy jelentős része letört a növényről 2009-ben. Ekkor határoztam el, hogy nyaranta szabadban nevelem tovább a növényt. A korábbi 15 cm-es helyett egy 50 cm átmérőjű dézsába lett átültetve. 2012 májusában néhány erősen gyapjas areolára lettem figyelmes. 2012 júliusában nyitotta ki első három virágát. 2013-ban 10 bimbót kezdett el fejleszteni, amelyből végül hat virág nyílt ki, három egymást követő estén. 2014-ben nagyjából 15 bimbó indult fejlődésnek, amelyből végül 9 virág nyílt ki, ebből egyszerre 4 virág nyílt a legnagyobb tömegként. Az igazi virágünnep 2015-ben következett be: Mintegy 27 bimbót fejlesztett, melyből 2015. július 18-án 16 hatalmas átmérőjű virág nyílt ki a mellmagasságig érő növényen, szinte betakarva a hajtásait, keresve a Holdat. A lemaradt bimbók közül egy egyszerre nyílt a később nyíló S. gradiflorus-szal, így alkalmam nyílt a kereszt-megporzásra, amely sikeresnek bizonyult.
14 év nevelés után a növény az első virágát 2012. július 22-én nyitotta ki. A faj virágaira jellemző hosszú-keskeny, barnás árnyalatú külső lepellevelek ennél a virágnál még nem érték el a fajra jellemző hosszt.