A növények nagy, sok esetben korlátlan regenerációs képességgel rendelkező (ún. toti-, illetve omnipotens) élőlények. A nagy regenerációs képesség lehetővé teszi, hogy eltérően a legtöbb állati szervezettől, bizonyos szerveiket - elvesztésük vagy hiányuk esetén - tökéletesen regenerálják. Ez a regenerációs képesség teszi lehetővé a növények ivartalan szaporodását (itt persze sokan a szívükhöz kaphatnak, hiszen a zöld növények kivétel nélkül mind nemzedékváltók: szaporodási ciklusukban ivaros és ivartalan nemzedékek váltják egymást, mégpedig nem abban az ivartalan szaporodásmódban, melyről itt írunk), és mesterséges, ember általi, ivartalan szaporítását is. Ilyen ivartalan szaporodás a sarjak, indák, tarackok képzése, melyből akkor válik szaporítás, amikor a leválasztott növénydarabból különálló egyedet nevelünk fel. Saját szemszögünkből nézve az ivartalan szaporítás célja tehát az eredeti növény genetikai állományának megőrzésével újabb, további növényegyedek nyerése. Különös jelentősége van az ivartalan szaporításnak olyan növények, kultúrfajták esetében, ahol az anyanövényről rövid idő alatt nagyszámú utódot szeretnénk nyerni, vagy ha a magfogás, csírázás valamilyen okból gátolt, tehát a növény magról nem szaporítható. A sarjak, szaporító képletek leválasztásán túl, a növények regenerációs képessége lehetővé teszi, hogy leválasztott, izolált szervekből, sőt, laboratóriumi körülmények között, akár egyetlen testi sejtből is regeneráljuk, előállítsuk a teljes növényt...
