Gondolatok a Melocactus-ok tartásáról

y
Kaktusz-Világ
Kivonat

Melocactus intortus
(Fényképezet Varga Zoltán Sirányi Zoltán lábatlani gyűjteményében)

Kezdő gyűjtő koromtól foglalkoztatott ez a különös nemzetség. megfogott ez a fejlődés és átváltozás, amin ezek a növények életük során keresztül mennek. Sokat kísérleteztem, amíg megtanultam azt a többé-kevésbé helyes bánásmódot, amit elviselnek.

A hozzáférhető irodalom szerint kényes növények, saját gyökerükön nehezen tarthatók, különösen cephaliumos korban. Kétségkívül, mint minden nemzetségben, itt is vannak nehezebben tartható, speciális talajon élő fajok, például néhány kubai faj szerpentin talajokról. Sajnos innen nincs növényem és így nem ismerem őket gyakorlatból. Ami kísérletező kedvemet felkeltette, az az elgondolás volt, hogy egy olyan növény, ami hosszú éveket vagy évtizedeket tölt azzal, hogy növekedjen, ahelyett hogy virágozna, az nem lehet kényes. Az idő engem igazolt, igaz, amíg megtanultam az általam helyesnek vélt bánásmódot, ez jó néhány növény életébe került. Ezért döntöttem úgy, hogy tapasztalataimat közre adom és ha valakinek más jó ötlete van a témával kapcsolatban, szívesen olvasnék róla a lap hasábjain.

Vetés
Lényegében nem tér el a többi fajtól, csupán a hőmérsékletben. Mivel a nemzetség tagjai a Ráktérítő és a Baktérítő között élnek, ezt a tényt a tartásnál és a vetésnél is figyelembe kell venni. A legjobb csírázás 25oC felett van...

Címkék