Első leírása:
Acanthocereus (Engelm. ex A.Berger) Britton & Rose in Contr. U.S. Natl. Herb. 12: 432. 1909
Szinonimák:
Monvillea Britton & Rose 1920
Etimológia:
Acanthocereus: A nemzetség nevének jelentése a görög „akantha” szóból származik, amely tövist, míg a latin „cereus” jelentése kandeláber, gyertya, gyertyatartó, ami az alakjára utal.
Taxonómia:
Az Acanthocereus nevet Engelmann (1863) hozta létre a Cereus nemzetség egy olyan változatának megjelölésére, amely egy tövises gyümölcsű fajt tartalmaz, és nem tartozik az Echinocereus-hoz.
Habitus:
Megközelítőleg 3 m magas, bokrosodó kaktusz, amely fiatal korban szára felálló, majd ívesen lefelé lógó, a talajon kúszó, azon gyökeret eresztő, így egy áthatolhatatlan bozótot képez. Szára helyenként tagolt, de nem mindig, 30-100 cm hosszú, 2,5-10 cm átmérőjű, (2-) 3-5 (-7) bordája vékony, egyenes lefutó. Egymástól 1-6 cm távolságra lévő areolákon összesen legfeljebb 10 központi, és peremtövisekkel, melyek színe a sárga, szürke vagy akár fekete is lehet, és 0,5-8 cm hosszúak.
Nagy, tölcsér alakú fehér virágja éjszaka nyílik (7-)12-25 cm hosszú, (4-)6-12 cm átmérőjű, halványzöldtől sötétliláig terjedő virágcsővel, jellemzően hosszú és merev, denevérek általi beporzásra alkalmas.
Gömbölyű, vagy tojásdad formájú termése 2,5-6 cm átmérőjű, piros, felszínén kisebb, 2-4 mm hosszú tövisekkel, éretten a földre hullik. Gyümölcs húsa is piros. A magok feketétől egészen sötétbarnáig, fényesek, meglehetősen nagyok és többé-kevésbé oválisak, 4,4-4,8 mm hosszúak és 2,8-3,6 mm szélesek.
A nemzetséghez jelenleg a Hunt rendszer szerint 1 taxon – 1 faj - tartozik:
Acanthocereus tetragonus (Linnaeus) Hummelinck 1938
2017-ben, Dr. Nadja Korotkova (Berlini Botanikuskert) és társai a filogenetikai vizsgálatokat követően megállapították, hogy kilenc, egykoron a Peniocereus nemzetségbe tartozó fajokat, az Acanthocereus nemzetségbe kell sorolni. Fontos megjegyezni, hogy nem az összes Peniocereus-t sorolták át.
Így a nemzetség jelenleg Korotkova vizsgálatai után 16 taxon – 16 faj – tartozik:
- Acanthocereus atropurpureus Gonz.-Zam. & Dan.Sánchez in Phytotaxa 522(2): 132. 2021 sec. González-Zamora & al. 2021
- Acanthocereus canoensis (P.R.House, Gómez-Hin. & H.M.Hern.) S.Arias & N.Korotkova in Phytotaxa 327(1): 18. 2017 sec. Korotkova & al. 2017 = Peniocereus canoensis
- Acanthocereus castellae (Sánchez-Mej.) Lodé in Cact.-Avent. Int. 98(Suppl.): 2. 2013 sec. Korotkova & al. 2017 = Peniocereus castellae
- Acanthocereus chiapensis Bravo in Cact. Suc. Mex. 17: 117. 1972 sec. Korotkova & al. 2017 = Peniocereus chiapensis
- Acanthocereus cuixmalensis (Sánchez-Mej.) Lodé in Cact.-Avent. Int. 98(Suppl.): 2. 2013 sec. Korotkova & al. 2017 = Peniocereus cuixmalensis
- Acanthocereus fosterianus (Cutak) Lodé in Cact.-Avent. Int. 98(Suppl.): 2. 2013 sec. Korotkova & al. 2017 = Peniocereus fosterianus
- Acanthocereus haackeanus Backeb. ex Lodé in Int. Cact. Advent. 111-112: 66. 2016 sec. Kew WCVP (2019) = Peniocereus haackeanus
- Acanthocereus hesperius D.R.Hunt in Cactaceae Syst. Init. 34: 9. 2016 sec. Korotkova & al. 2017 = Peniocereus occidentalis
- Acanthocereus hirschtianus (K.Schum.) Lodé in Cact.-Avent. Int. 98(Suppl.): 2. 2013 sec. Korotkova & al. 2017 = Peniocereus hirschtianus
- Acanthocereus macdougallii (Cutak) Lodé in Cact.-Avent. Int. 98(Suppl.): 2. 2013 sec. Korotkova & al. 2017 = Peniocereus macdougallii
- Acanthocereus maculatus Weing. ex Bravo in Anales Inst. Biol. Univ. Nac. México 3: 398. 1933 sec. Korotkova & al. 2017 = Peniocereus maculatus
- Acanthocereus oaxacensis (Britton & Rose) Lodé in Cact.-Avent. Int. 97: 2. 2012 ["2013"] sec. Korotkova & al. 2017 = Peniocereus oaxacensis
- Acanthocereus paradoxus P.González-Zamora & Dan.Sánchez in Phytotaxa 470(2): 146. 2020 sec. González-Zamora & al. 2020
- Acanthocereus rosei (J.G.Ortega) Lodé in Cact.-Avent. Int. 98(Suppl.): 3. 2013 sec. Korotkova & al. 2017 = Peniocereus rosei
- Acanthocereus tepalcatepecanus (Sánchez-Mej.) Lodé in Cact.-Avent. Int. 98(Suppl.): 3. 2013 sec. Korotkova & al. 2017 = Peniocereus tepalcatepecanus
- Acanthocereus tetragonus (L.) Hummelinck in Succulenta (Netherlands) 20: 165. 1938 sec. Korotkova & al. 2017
Élőhely:
Karib-térség szigetei és kontinentális part menti területek Floridától (USA) Venezueláig; Mexikó nyugati partjai.
Gondozás:
Gyűjtők körében kevésbé ismert nemzetség, mert ugyan nem nehéz a növényt életben tartani, azonban méretén túl, a téli nevelése is gondot okozhat hazánkban, mert 12-15 °C alatt nem szabad tartani, mert könnyen megfázik, ezért előnyösebb, ha 18 °C-on nevelik őket. Magról könnyen szaporíthatóak, vagy akár szárdugványokkal is.
Felhasznált irodalom:
https://caryophyllales.org/cactaceae/cdm_dataportal/taxon/2d6a21aa-1897-...
https://www.cactuspro.com/encyclo/Acanthocereus
Írta:
Jokhel Csaba
