Tövisfonatos matukána
Első leírása
Matucana intertexta Ritter 1963/Taxon 12: 125.
Szinonimák
Borzicactus intertextus, Submatucana intertexta
Etimológia
Az intertexta tudományos fajnév latin eredetű, jelentése: összekötött, átszőtt. A tövisek szövetszerű összefonódására utal.
História
A fajt 1963-ban Friedrich Ritter (1898–1989) találta meg Peruban, Cajamarca tartományban Puente Crisnejas-tól (Crisnejas–híd) északra. A típuspéldánynak az FR 693-as gyűjtőszámot adta, így küldte Európába, melyről az első leírást ő is készítette el. Biuning, a kaktuszkutatás terén szerzett elévülhetetlen érdemei miatt tiszteletből egy másik taxont, a Matucana ritteri fajt róla nevezte el. Több kaktusz is viseli a nevét, pl.: Melocactus violaceus subsp. ritteri, melyet Brazíliában 1964-ben talált meg. F. Ritter életéről és kaktuszkutatói tevékenységéről átfogó ismertetést és egy giga-rejtvényt is közöltünk a Kaktusz–Világ 2009. március-április számában.
Habitus
Magában álló, idővel sarjadó, párnaképző kaktusz. A szár kicsi termetű, rövid oszlop alakú, nagyjából 7–19 cm átmérőjű, a magassága ennek kb. kétszerese, mintegy 30–38 cm. Fényes zöld bőrű. 7–12 db bordája tompa élű, 0,7–1,5 cm magas, kúpos, szemölcsszerű dudorokra tagoltak, a dudorok alapjánál keresztben rovátkoltak. Az ellipszis alakú, 0,5–0,8 cm hosszú, sűrűn gyapjas areolái egymáshoz közel állók, a tövisek ezekből fejlődnek. Tövisei eleinte világosbarnák, majd sötétbarnák, később szürkék, tűszerűek. A peremtövisek száma 8–12 db, 0,8–2,0 cm hosszúak, a középtövisek száma 1–4 db, 2–3,5 cm hosszúak és merevek, a hegyük fekete. A több, egymásba folyó színű zigomorf virág 7,5–10,5 cm hosszú, 5–7,5 cm átmérőjű. A 4–5,5 cm hosszú virágcső fehér pehelyhajas, a 2,5–4,0 cm hosszú és 0,5–0,9 cm széles lepellevelek aranysárgák, tőben kénsárgák, a végek felé előbb narancsvörösek majd vérvörös színbe mennek át. A porzószálak halvány kárminvörösek vagy barnák, a portok, a bibeszál és a több ágú bibefej halványsárga. A virágok tavasz végén és nyáron inkább egyesével, azonban nem ritkán többesével is nyílnak a hajtáscsúcs alatti koronában, emberi orr által érezhető illatuk nincs. A termés zöld, gömbszerű, kissé szőrös, 1–1,8 cm nagyságú, érés után beszárad. A mag 1,4–1,5 mm méretű, barna, durva felületű, a magköldök (hilum) viszonylag nagy, szürke színű.
A fajhoz jelenleg alfaj nem tartozik.
Élőhely
Peruban, Andok–hegységben, Cajamarca tartományban Puente Crisnejas–tól északra található, tengerszint felett 1500–2300 m magasan.
Gondozás
Mint a legtöbb dél-amerikai kaktuszfaj, a M. intertexta is a savanyú kémhatású (pH 4,5-6), jól drénezett talajt kedveli. Két-három évente ültessük át egy-egy számmal nagyobb méretű műanyag tartóedénybe. A közvetlen erős, túlzott napsugárzástól részleges árnyékolással kell védeni, főleg nyáron 10-15 óra között, mivel az érzékeny bőrszövet könnyen leég, és maradandó sérüléseket szenvedhet. Állandó, intenzív szellőztetést biztosítsunk számukra. Magról egyszerűen szaporítható. A magoncok 3-4 éves koráig megfelelő árnyékolásáról gondoskodni kell. Általában 7-10 év alatt érik el a virágzási méretüket, de optimális tartás mellett akár 5 éves korukban virágozhatnak. Fejlődési szakban, főleg virágzáskor kedvelik a gyakoribb, de nem túlzott öntözést. A teleltetés ideje alatt tartsuk teljesen szárazon és világos helységben. A fejlett növény minimális hőmérsékleti igénye teleltetéskor 15-17 C fok. Két év teleltetési tapasztalat szerint a 7-8 C fok is elegendő, igaz ez a levegő hőmérséklete, az asztalok alatt lévő fűtőtestek 3-4 fokkal melegebbet biztosítanak az tartóedényeknek. A 8 C fok alatti hőmérsékletet szárazon is csak rövid ideig viselik el károsodás nélkül. Magról, sarjleválasztással és oltással szaporíthatók.
Érdekességek
1. A virágcső a termőhelyén általában szőrösebb, mint amit kultúrában láthatunk, e külső jegye alapján sorolták korábban a Submatucana nemzetségbe.
2. A fiatal kaktuszok rövid, merev töviseket növesztenek, idősebb korban már jóval hosszabb tövisek fejlődnek, melyek hajlamosak az összefonódásra, ez volt a tudományos névadás alapja is.
3. A sarjadás fiatalon nem gyakori, a fejesedés meg valószínű, hogy a párnaképzés egyik indulási formája lehet.
4. Nem szükséges oltani, de az oltott egyedek lényegesen gyorsabban fejlődnek és könnyebben virágoznak.
5. A fotókon látható két szép példány kb. 3 évvel ezelőtt került hozzám Rigerszki Zoltán – volt K-V főszerkesztő – jóvoltából. A két példány egyívású, júniusig csak a kétfejű virágzott, kb. egy hónap elteltével az egyfejű is követte, egyidőben 2-3 virág is leplet bontott rajta. Az év során két hullámban is virágoztak, a nyár elejit követte a nyár végi – szeptemberi – virágzás. A két egyed egyidőben nyílott, termést nem hozott egyik sem, valószínű, hogy természetes beporzás nem jött létre, mesterséges beavatkozás nem történt. Mindkét növénynek ez volt az első virágzása.
6. A „Kaktuszok enciklopédiája” megemlíti, hogy K. Knize más élőhelyen is talált M. intertexta-t, „A The New Cactus Lexicon” viszont ezt nem erősíti meg, azaz nem is említi.
Felhasznált irodalom:
- Ábel Győző (2009): A kaktuszok kislexikona. Vagabund kiadó
- Bodor János (2008): Szobakaktuszok. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
- Hewitt, Terry (2000): Kaktuszok és pozsgások. Panemex Kft. És Grafo Kft. Budapest.
- Hunt, David R.-Taylor, N.-Charles, G. (2006): The New Cactus Lexicon: descriptions and illustrations of the cactus family. dhbooks, Milborne port.
- Mészáros Zoltán (1969): Virágzó kaktuszok. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
- Preston-Mafham, Rod & Ken (1994): Kaktuszok képes lexikona. Panemex Kft. és Grafo Kft.
- Schneck, Marcus (1997): Kaktuszok. Új Ex Libris Könyvkiadó.
- Subík, Rudolf – Kunte, Libor (2004): Kaktuszok enciklopédiája. Kossuth Kiadó.
Írta: Kiss Csaba
2012. október 10-15.
