Cikksorozatunk ötödik részében Szabó Róbert jászberényi gyűjtőt mutatjuk be, aki jelen van minden egyesületi kiállításon, a Notocactus nemzetség gyűjtésére szakosodott, és saját felvételeiből összeállított képgalériát készített a világhálón. Kaktuszokat az 1990-es évek közepétől gyűjt, az első példányokat feleségének vette, mert megszerette virágaik szépségét. Nagy Sándor jászberényi gyűjtő ismertette meg a Gymnocalycium, Ferocactus és Notocactus nemzetségekkel. Növényeit nyáron szabadon, takarás nélkül, egy napsütötte fal mellett tartja, amely valamekkora esővédelmet nyújt ugyan, azonban a délutáni napsütés könnyen megégetheti a növényeket. Minden növénye számára ugyanazt a (virágföldből, homokból, apró szemű sóderből, gardenitből és mádi tufából álló) keveréket alkalmazza. Magvetéseket elsősorban a Magyarországon be nem szerezhető növények magvaiból készít. Gyökérkárosodott idősebb növényeket néha Echinopsis alanyra olt, de a magoncok oltására leginkább Selenicereus alanyt használ. Mivel üvegházzal nem rendelkezik, növényeit az első fagyokat követően egy 8–10 °C átlaghőmérsékletű világos pincében telelteti.
Szabó Róbert, az ELTE Füvészkert kaktuszgyűjteményében, egy MKOE Kaktuszkiállítás alkalmával, Jokhel Csaba felvételén.
