Hazánk szukkulens flórájának jelentős részét teszik ki a Crassulaceae család fajai. A valódi kövirózsák kisebb nemzetsége a Jovibarba génusz, amelynek fajai erősen kötődnek a mésztartalmú alapkőzetekhez és nagyon ritkán telepednek meg vulkanikus, vagy szilikáttartalmú alapkőzeteken. A Jovibarba hirta-alakkörben négy fajt szoktak elkülöníteni (Jovibarba allionii, J. arenaria, J. sobolifera, J. hirta), Magyarország hegyvidéki területein ezek közül két faj, a Jovibarba hirta és a J. sobolifera fordul elő. A sárga kövirózsa (Jovibarba hirta) elterjedési területének centruma a Kárpát-medencére esik. A faj törzsalakja maximum 6 cm átmérőjű tőlevélrózsás növény, amely rövid, levél nélküli, törékeny indákon számos sarjat nevel, melyekkel kiterjedt sarjtelepet hoz létre. Élőhelyein, sarjtelepei miatt gyakran tömeges megjelenésű, aránylag ritka előfordulása miatt azonban sérülékeny, hazánkban, oltalomban részesül. A Bükk-hegységben magam négy populációját ismerem (Diósgyőr, Szeleta, Fehér-kő, Gulicska) behatóbban, ezek többségében a növények szigetszerű megjelenésűek egy-egy kitett sziklakibúváson. A begyűjtés miatt sokszor a számukra kedvezőtlenebb sziklagyepekben maradnak csak fent. A diósgyőri vár tövében élő populációt sok száz telep több ezer egyede alkotja. A vár maga egy alacsony mészkő-sziklakibúváson áll. A kővár alapjait IV. Béla király rendeletére Ákos nembéli Ernye bán rakatta le a tatárjárás után. Utoljára 1703-ban próbálkoztak meg egyik szárnyának rendbehozatalával. 2013-ban intenzív építési munkálatok indultak a környezetében. Közel egy év után végül 2014. augusztus 20-án adták át újra a várat. A körülötte lévő vegetáció nyílt mészkősziklagyep, a Jovibarba hirta telepei pedig a sziklagyep-vegetáció és a nyílt mészkőfelszínek határain, valamint a mészkősziklák repedéseiben, kisebb üregeiben mintegy pionír növényekként jelennek meg.
A diósgyőri vár négytornyú tömbje jelentős felújításon ment keresztül 2014-ben.
