Múzquiz, Coahuila, Mexikó. Ezen a meszes, köves betonkeménységű forró területen hemzsegnek a kaktuszok.
A kaktuszokra legtöbbször úgy gondolunk, mint a kitett sivatagok, félsivatagok növényeire – azonban ez életstratégiájuk leegyszerűsítése csupán. Ha egy sík területen a csapadék mennyisége olyan alacsony, hogy a vegetáció nem tud záródni, ott többségében csak efemer, vagy pozsgás növények maradhatnak fenn. A szárazság másik esete, amikor a csapadék szegényes ugyan, de a domborzati és talajtani viszonyok miatt, a csapadékban szegény időszakban élettani vízhiány lép fel. Az ilyen szárazságot mikrokörnyezeti, avagy edafikus szárazságnak hívjuk. A kaktuszok természetes élőhelyén megfigyelhető, hogy sziklafelszíneket, sziklarepedéseket népesítenek be, ahol a gyökereik kapaszkodnak, vizet és tápanyagokat vesznek fel – ha éppen arra módjuk adódik. A szűk hely és a vízhiány mellett egy további nehézséggel: a gyökérzóna túlzott felmelegedésével is gyakorta szembe kell nézniük.
