Xerofiton talajlakó broméliák II.

Csírázási teszt eredmények

Kaktusz-Világ
Abstract

In this second part, the Author presents his experimental results on germinating xerophyte, terrestric bromeliads. In this work he has tested 21 xerotolerant terrestric taxa, 31 seed sample unit, alltogether 11618 seeds under in vitro conditions, on three different horticultural soil type. He tried to answer the question whether seeds of the old Pitcairnioideae subfamily taxa are able to be germinated in a large amount? Large distance travelling as well as longer time deposit may affect the germination? Are professional (botanical garden origin) or hobby gardeners' seeds better? Which species are the best germination one among the tested taxa? Which soil mixture is optimal for the germination and the growth of the seedlings? The results showed that a botanical garden origin gave the best result in seed germination tests. The Pitcairnia species gave the best germination percentage whereas that of Dyckia showed nearly no germination of which reason is discussed.

Kivonat

A címadó téma II. cikkében az elsőből megismert talajlakó, xerofiton (szárazságtűrő) fajokkal végzett vizsgálataimat mutatom be. Munkám során 21 xerofrekvens talajlakó bromélia-taxon 31 magtételének 11618 darab magját vetettem el in vitro körülmények közt négy, majd három különböző, más termesztéstechnológiában már bevált közegre. Ezzel elsődlegesen arra kerestem választ, hogy:

  • A régi rendszertan szerinti Pitcairnioideae broméliák alkalmasak-e a dísznövénytermesztésben és -kereskedelmben való helytállásra?
  • Kifejlett növények hiányában, valamint a szállítás során felmerülő problémák miatt honnan lehet hozzájutni növényekhez, megfelelő szaporítóanyaghoz, maghoz?
  • Milyen célokra és milyen hatékonysággal alkalmazhatók a hobbikertészek által szaporított, valamint a professzionális (gyűjtött vagy termesztett) magok?
  • A fontosabb nemzetségeken belül, mely fajoknak van létjogosultsága házi szaporításban, üzemi szintű termesztésben, otthoni tartásban, nevelésben, valamint gyűjteményekben?
  • Más szaporítás-technológiákban általánosan használt és már bevált közegek, talajkeverékek alkalmasak-e a talajbroméliák szaporítására, nevelésére? És ezek közül melyik a legeredményesebb?

Mindezekhez megfigyeltem a csírázást szaporítóanyagok, közegek és fajok szerint, illetve a magoncok kezdeti növekedését közegek és fajok szerint.

Hasonló vizsgálatokat a szombathelyi Kertész MTSZ bromélianemesítője, Retkes József végzett. Ő próbát tett az 1980-as években a közismert taxonokon kívül szárazságtűrő Hechtia és Dyckia fajok bevezetésére is. A termesztésüket is sikerült elindítani, de a bevezetési kísérlet ellenére a mai napig csak Bromelioideae és Tillandsioideae fajok kaphatóak a kereskedelemben, holott a Hechtoideae, Puyoideae, Pitcairnioideae alcsaládokba tartoznak, téli pihentetésüket leszámítva az igazán igénytelen fajok.

A talajlakó broméliák első szaporítás-technológiáját azonban W. Richter kísérletezte ki. Ő négyszögletes agyag vetőedényt javasolt, melyet a vetést követően királypáfrány gyökérrel kell betakarni. Szaporító-közegként pedig 1:1:1 arányú fenyőtű, tőzeg, homok keveréket. Hasonló közegeket említ Strumpf is. Az általa javasolt anyagok és arányaik a következők:

  • ¼ forgács, ¼ tőzeg, ¼ félérett falomb, ¼ hungarocell
  • ½ fenyőkéreg, ¼ félérett falomb, ¼ hungarocell
  • ½ tőzeg, ¼ félérett falomb, ¼ hungarocell

Szerzőtől, és az általa kidolgozott termesztéstechnológiától függetlenül a közegekre általános érvényű szabályok is vonatkoznak. Ma már egy termesztő, de még gyűjtő sem engedheti meg magának, hogy rossz talajkeverékekben termesszen, tartson kultúrnövényeket. Legkevésbé alkalmasak az eddigiekben felsorolt, különböző lombföldek és szerves trágyák keverékei, mert hamar tömörödnek, levegőtlenek és fennáll a fertőzés veszélye. A jó közeg tőzegből készül, mely lehet balti fehér, illetve a kémiai és fizikai paraméterei miatt kevésbé szerencsés, hazánkban is bányászott fekete tőzeg. Ez a síklápként is nevezett fekete tőzeg viszont a kotus tőzeg tömör szerkezettelenségéből és a bázikus kémhatásából eredő rossz tulajdonságai miatt különböző adalékokkal javításra szorul.

A jelenlegi termesztőközegek klasszikus és a mai napig legelterjedtebb anyaga tehát a felláp-tőzeg, mely Sphagnum mohafajokból képződik, és évi gyarapodása mindösszesen 1 mm. A nagy nyugat-európai tőzeggyárak és földkeverő üzemek számára is a balti országok óriási tőzegmezőiről gyűjtik ezt az értékes anyagot. A végfelhasználókhoz már az üzemekből kerül nagy bálás vagy kis, általában 250 literes zsákban. Litvánia tőzegbányáiból éves szinten 1 millió köbméter kimart és 120.000 köbméter téglás tőzeget szállítanak mintegy 40 ország kertészeteibe. A mart tőzeget 0 - 40, 0 - 25 és 0 - 5 mm rostszálhosszúság szerint válogatják, utóbbi a szaporító földek, magvetőföldek alapanyaga. Téglás kitermelés esetén a téglákat szárítják, darálják, majd 0 - 10, 10 - 25, 25 - 40, illetve 0 - 60 mm-es kategóriákba osztályozzák. A zsákos szubsztrát darált fehér és fekete tőzegből áll, melyhez agyagot, meszet, rizspelyvát és műtrágyát is adagolnak különböző mértékben.

A kiváló tőzegek ISO 9001:2000 tanúsítvánnyal rendelkeznek, valamint az Európai Tőzeggyártók által közösen létrehozott és finanszírozott minősítő intézet, az RHP tanúsítvánnyal. A jó fehér tőzeg szerkezete ép, laza, de nincs benne por. Kémhatása és elektromos vezetőképessége, összes sótartalma is meglehetősen alacsony.

A balti tőzeget számos előnye tette mára nélkülözhetetlenné a kertészeti termesztésben, maga mögé utasítva a fenyőtűvel kevert gyepszintföldet és a hasonló keverékeket. A legnagyobb érv mellette, hogy profi keverőüzemben előállított késztermék, mely rendelkezik minden olyan tulajdonsággal, melyekkel régen a keverékek különböző elemeinek egyenkénti hozzáadásával kellett a közeget alkalmassá tenni. Öntözés után is megmaradnak levegős pórusterei, ezt a laza, rostos szerkezetet pedig 3 - 4 évig is megőrzi. A szakszerűtlen felhasználásnál viszont hátránya is jelentkezhet. Elmaradt öntözés esetén az újranedvesíthetősége nagyon körülményes, a növények jobban megsínylik, mint a hagyományos talajkeverékekben. Tápanyagtartalma alig van. Ha a gyártó nem gondoskodik ennek utánpótlásáról, akkor a termesztőre hárul, de mindkét esetben szükséges a folyamatos tápanyag utánpótlás, mivel pár hónap alatt kimerül a közeg.
...

Címkék