Első leírás: A növény első leírója Backeberg 1935-36. Peru. Rio Mantaro-Rio Huanta 2000-25000m. Két barátjáról Viktor Morawetz és Bruno Dölzről nevezte el.
Leírása: Tőből elágazó sok hajtáshozó egy méter magasságot is elérő, vékony 4-6 cm-es szártagot hozó növény. Az areolák filcesek sodrottak, az alsóbb szártagokon a filcek szürkéssé válnak. Az idősebb szártagok felkopaszodnak. A növény teste zöld 10-13 bordás, peremtövisei kb. 20 db. Azonos hosszúak a középtövisekkel. Csak az idősebb növényeknél alakul ki a tenyészcsúcs közelében az oreokra jellemző függőleges V alakban elrendeződő két középtövis. A középtövisek vörösek később szürkévé válnak az alsó hosszabb, akár 4-6 cm-es lehet. A virágzó kort elérő szártag csúcsán fehér dús cephalium képződik. Ebből nő ki a hosszú kárminvörös virág. A virágcső hajas a cephaliumból 2 cm-re nő ki. A porzók két sorban helyezkednek el sárgák, a bibe halványsárga. Magja ovális
kagyló alakú egy oldala éles, fekete színű. 
Oreocereus doelzianus v. sericatus
Leírója Ritt. Peru. Marisal Caceres-Ayacucho.
A növény annyiban más, hogy a filcek selymesebb tapintásúak, rövidebbek és nem sodrottak.
Szinonímái:
Teleltetésük: Szárazon -5 és +5 között.
Fotó és gyűjtemény:
Lukoczki Zoltán |
Fotó és gyűjtemény:
Lukoczki Zoltán |
A leírásban szereplő fotókat Izsay Tamás készítette saját növényéről
Izsay Tamás
