Oreocereus celsianus (Salm-Dyck) Riccobono 1909

 A név jelentése: a nemzetségnév alapja az ógörög "oreios" = a hegyekhez tartozó. A név a nemzetség magashegyi élőhelyére utal. A latin "cereus" jelentése kandeláber, gyertya, gyertyatartó, az oszlopos kaktuszfajok alakját jellemzi. A faj Jean-Francois Cels (1810-1888) ismert francia kertész nevét viseli, aki fivérével, Auguste Cels-zel kaktusz- és orchideatermesztő volt.

 Első leírás: Pilosocereus celsianus Salm-Dyck Cact. Hort. Dyck 185 (-186) 1850.

 Szinonimák:

 Leírása: 1-3 méter magasra növő, bokros növekedésű növény. Hajtásai felállók, hengeresek, maximum 10-11 cm vastagok. Tőben és a hajtások oldalán is képes elágazni. 10-17 db bordája viszonylag mélyen tagolt. Nagyméretű areolái 10-18 mm távol állnak egymástól. Az areolákból gyapjúszerű fehér haj nő, amelynek hossza akár 5 cm is lehet. Az idős, alsó hajtásrészek a fásodnak és felkopaszodnak. Középtöviseinek száma 1-4 db, színük szalmasárgától a sötétbarnáig változhat, erősek, vaskosak, hosszuk 8 cm-ig terjedhet. Az idősebb hajtásrészeken a tövisek színe megszürkül. Kb. 9 db peremtövise legfeljebb 2 cm hosszú. Zigomorf, nappal nyíló virágai a csúcsközeli areolákon fejlődnek. Színük selyemfényű piros vagy sötétrózsaszín, mintegy 3 cm átmérőjűek és 7-9 cm hosszúak. A virág alakja csőszerű, ami felül tölcsérszerűen kiszélesedik. A virágcső areolái enyhén hajasak. A lepellevelek keskenyek, az alsók szétállók és visszahajlók. Sok porzója előre nyúló, a legalsó porzószálak a virágtorokkal összeforrtak. A porzószálak a virággal azonos színűek. A pollen bíborszínű. A bibe sárga, a virágból hosszan kinyúlik. Gömbölyű vagy tojásdad termése lehullás után az alapjánál felreped. A termés héja vastag, a termés nem húsos.  A magok oválisak, 1,2-2 × 1,1-1,7 mm-esek, matt feketék, .egyik oldalukon a szélük éles.

 Elterjedése, élőhelye: A típusélőhely Bolívia magashegységei, közelebbi meghatározás nem ismert. Az első leírás egy, Cels kertészetében kultúrában nevelt példány alapján történt. Elterjedt még Argentína Jujuy tartományában is.  Egyes populációi Oreocereus trollii populációkkal azonos élőhelyen élnek. Régebbi szakirodalmi források Perui elterjedést is említenek, ez azonban kétséges.

 Kultúrája: Karcsú, felálló termetével és a sűrű fehér hajborításból kiálló erős, színes töviseivel impozáns növény. Kultúrában nem szívesen virágzik. A mi klímánk valószínűleg túl meleg és kis hőingadozású számára nyáron.  Lassú növekedésű növény. A fotón bemutatott példány 28 éves, magról nevelt, 98 cm magas, most virágzott először. Első oldalhajtása már megjelent, mintegy 20 cm-re a tövétől. A mag F. Ritter gyűjtéséből származik, a gyűjtés helyét nem ismerem, O. celsianus var. rubrispinus néven került forgalomba. 1979-ben vetettem el. Üvegházban nevelem. Szabadban tartáskor a fehér hajborítás megszürkül, dekoratív hatásából így jelentősen veszít. A hideget jól tűri, irodalmi források szerint teljesen szárazon tartva a -10 oC-ot is elviseli. Nálam 0 - +5 fokon gond nélkül telel.      

 Egyéb: A fajt Vincenzo Riccobono  (1861-1943) helyezte az általa létrehozott Oreocereus nemzetségbe, aki a Palermoi Botanikus Kert munkatársa volt. Az Oreocereus név Berger nevéhez fűződik, aki ilyen néven hozott létre egy alnemzetséget a Cereus nemzetségen belül 1905-ben, kifejezetten az O. celsianus számára. Riccobono ezt emelte nemzetségi rangra 1909-ben, kivéve az O. celsianust a Cereus nemzetségből.

A leírásban szereplő fotókat Izsay Tamás készítette saját növényéről

 Izsay Tamás-Lukoczki Zoltán