A következőkben Pintér Péter azonos címmel megjelent írását idézzük apróbb javításokkal, mely az összevont Albaflora (15. szám) és Kaktusz Világ (XXII. évf. 5. szám) Anisitsianum 2. mellékletében jelent meg 1998. október hónapban, jórészt Taylor (1991) munkáját felhasználva. ?Azt hiszem, aligha tévedek nagyot, amikor azt állítom, hogy a Melocactus-ok voltak az első kaktuszok, amelyeket Amerika felfedezése alkalmával Columbus és társai, tehát az első európai emberek, megpillantottak Hispaniola szigetén, amikor partra szálltak. Biztos felkeltették figyelmüket a tengerparton élő különös megjelenésű, ?süveges? növények. S ha már felkeltették a figyelmüket, hamarosan vittek is haza Spanyolországba belőlük, valószínűleg már a 16. század első évtizedeiben. Innen és más hajósok közvetítésével pedig hamarosan megjelentek Európa tehetős gyűjtőinek és botanikusainak növényházaiban. Az angolok első kaktuszgyűjtője Hugh Morgan (kb. 1530 ? 1613), aki pályája csúcsán I. Erzsébet angol királynő főgyógyszerésze volt, botanikus kertjében már kaktuszokat is tartott. 1569-ben két törekvő fiatalember látogatta meg, akik egy saját maguk által összeállított botanika könyvet készültek kiadni. Rendszeresen látogatták a gyűjteményét. 1571-ben (dátum szerint 1570-ben) meg is jelent a 459 oldalas ?A növények kompendiuma? című művük, és ebben találjuk a 256 fametszet között az első Melocactus ábrázolást, amely egy teljes növényt, bordametszetet és külön termést is ábrázol, természetesen részletes leírással. A növény ekkor az Echinomelocactos avagy Melocarduus echinatus nevet viseli, közölve, hogy Ny-Indiából származik és a londoni Morgan gyógyszerész kertjében található. A két szerző közül Matthias Lobel francia volt (1538-1616, nevét írják még De L?Obelnek vagy latinosan Lobeliusnak és róla nevezték el a Lobelia nemzetséget a kaktuszok családjából), míg társa a firenzei Pierre Pena (kb. 1538-1605). A Melocarduus név jelentése dinnyebogáncs, vagy ha tetszik bogáncsdinnye, használata egész Linnéig fenn is maradt. Könyvükben a kaktuszokkal négy teljes oldal foglalkozik és négy kaktuszokat ábrázoló fametszetet közölnek. Mint fentebb már említettem a Melocactus-t ábrázoló kép az első, amely erről a nemzetségről nyomtatásban egyáltalán megjelent. Jó érzékkel megsejtették, hogy népszerű növény lesz a kaktuszgyűjtők között mert ez a növény a ?szépség és ritkaság bogáncsa?. A Melocactus nemzetségnevet Link & Otto (1827) alkalmazta először. Ebben a tanulmányukban négy névvel ellátott fajt ismertetnek, amelyek közül az első a M. communis (Aiton) L. & O. magában foglalta a Cactus melocactus Linnaeus (1753)-t, amely egyúttal a nemzetség típusnövényeként lett meghatározva. A tudomány mai állása szerint a L. & O. felfogása szerinti M. communis valójában három egymástól eltérő faj keveréke, éspedig a M. intortus (Mill.) Urban, (ebbe beleértendő a M communis, mint típusnövény), a M. caroli-linnaei N. P. Taylor (=C. melocactus L.) és a M. curvispinus Pfeiffer (azaz a L. & O. hivatkozása L?Obel Pl. icon [1571] művére). Link és Otto második és harmadik faja, a M. macracanthos (SD.) L. & O. és a M. pyramidalis (SD.) L. & O. már hosszú idő óta szinonimnak tekinthető és érvényes neve a M. macracanthos. Negyedik fajuk, a M. besleri L. & O. (nom. illeg.) ismét egy összekevert faj volt, jelen ismereteink szerint igen különböző elemekből összeállítva: a Discocactus placentiformis ((Lehm.) K. Schum. és a Melocactus curvispinus Pfeiffer elemeiből került összegyúrásra. Az első és egyedül teljes Melocactus monográfia volt a Miquel által 1841-ben kiadott mű. Mintegy 34 fajt ismertetett, de ezek legtöbbje ma már az igen változékony M. macracanthos és a nagykiterjedésű élőhelyen élő M. intortus (Miquel ebbe a fajba sorolta be a Cactus melocactus L.-t) szinonimájának tekinthető. A Miquel által ismert harmadik Karib-szigetvilági endemikus faj a M. lemairei (Monv. ex Lem.) Miq. ex Lem. volt. Az első beazonosítható brazíliai tagja a nemzetségnek a monográfiát öt évvel megelőző M. violaceus Pfeiffer volt és ehhez másodikként került leírásra a M. oreas Miquel. A M. violaceus szinonimái mellett az egyetlen azonosítható faj a M. curvispinus volt és néhány szinonimája. Így 1841-ben a monográfiában szereplő 34 fajból csak 6 ismerhető el manapság, a többi vagy azonosíthatatlan, vagy szinonimája valamelyiknek. A 19. század végéig jó faj nem került leírásra. Itt kell megemlítenem a kaktuszos irodalom egy szélsőséges fejezetét, amikor 1886?1910 közötti években Suringar és V. Suringar az akkor ismert 6 fajon kívül 76 fajt írt le a Leeward szigetcsoport holland felségterületű részén, 53 faj került leírásra Aruba szigetéről (Curaçao szigetcsoport), 30 faj magán Curaçao szigetén és további 4 a szomszédos Bonaire szigeten. Ezek a ?fajok? mind a M. macracanthos hasonnevei és Backeberg szerint ez a legnagyobb számú szinonima egy kaktuszfaj esetében. Britton és Rose szerint pedig az összes növényfaj esetében. A nevek megtalálhatók Backeberg Die Cactaceae című monográfiája 2590?2592. oldalán. Ezután hirtelen négy új faj került leírásra Britton és Rose Cactaceae (1922) című összefoglaló művének megjelenéséig: M. neryi K. Schum. (Amazóniából), M. ernestii Vaupel (K-Brazíliából), M. peruvianus Vaupel (a központi Andokból) és a M. harlowii (B. & R.) Vaupel (Kubából). Britton és Rose visszaállították a Linné féle Cactus nemzetségnevet és három további jó fajt írtak le a nemzetségbe: M. broadwayi (B. & R.) A. Berger (a DK karib-tengeri szigetvilágból), M. bahiensis (B. & R.) Lützelb. (K-Brazília) és M. zehntneri (B. & R.) Lützelb. (K-Brazília). Ok is megállapították, hogy a C. melocactus L. egy jó faj, amely endemikus Jamaicában. (Korábbi szerzők ezt mindig a nagy területen elterjedt M. intortus vagy szinonimája a M. communis fajhoz sorolták be.) Így a 20-as évek közepéig 14 elismerhető faj alkotta a nemzetséget. 1922 és 1970 között további négy jó faj került leírásra és így 18-ra emelkedett a fajok száma: M. salvadorensis Werderm. (Brazília), M. matanzanus Leon (Kuba), M. smithii (Alexander) Buin. ex Rowley (Guyana) és M. bellavistensis Rauh & Backeb. (a központi Andokból). 1970-et követően mind a mai napig a nemzetség fajokban jelentős mértékben gyarapodott az intenzív terepkutatások eredményeként, amelyekben az egyik főszerepet Buining játszotta, mind Brazíliából és később Venezuelából. A számos szinonimán kívül a szakirodalom további 10 brazíliai és 3 venezuelai fajt ismer el. A.F.H. Buining az általa igen kevés jellemző különbséggel leírt újdonságait, jellemzően, meg sem kísérelte rendszerezni. Ezt a munkát másra hagyta. 1980-ban N.P. Taylor tett kísérletet arra, hogy a K-brazíliai fajok számát az észszerűség határán belül racionalizálja és két évvel később három csoportba sorolta őket a termés és a magok jellemzői alapján. Egy brazil kutató, Rizzini, még ugyanebben az évben nagyrészt Taylor munkáit követve egy jól illusztrált műben foglalta össze a K-brazíliai Melocactus-okat. Buining 1976-ban bekövetkezett halála óta néhány kaktuszgyűjtő intenzív fajleírásba kezdett. A leginkább említésre érdemesek P.J. Braun, aki D-Amerikában gyűjtött és a nemrég elhunyt H. Antesberger, aki a Karib-tengeri szigeteken gyűjtött és írt le új fajokat. Rendszerezést azonban csak P.J. Braun kísérelt meg, aki 1988-ban a brazíliai fajokat vette vizsgálat alá. 25 fajt ismert el és ezeket 7 csoportba sorolta. Szorgos munkálkodásának eredményeként Taylor 1991-ben közzétette a Melocactus-ok átfogó és összefoglaló ismertetését. Felülvizsgálta a közép- és D-amerikai Melocactus fajokat és ezeket 24 fajban és 10 alfajban foglalta össze. Termés- és magjellemzők illetve a tövisek alapján 6 fajcsoportba sorolta őket. 18 faj K-Brazíliából és Amazóniából származik (ezek közül 16 endemikus), 3 faj a guyanai és a venezuelai-kolumbiai térségben él, míg 4 faj a középső- és az északi-Andokban endemikus. Közép-Amerikában (beleértve Mexikót) egyetlen polimorf fajt ismer el, a M. curvispinus-t, amely DK-en egész Kolumbiáig és Venezueláig terjedt el, hasonlókép Kubában is. A további 7 karib-tengeri faj nem került felülvizsgálatra, ezek egy függelékben kerültek ismertetésre. Utoljára, de nem utolsósorban meg kell említenem Dr. Mészáros Zoltán munkásságát, aki a 70-es évek közepén tanulmányozta Kuba Melocactus-ait és egy átfogó tanulmányban fel is dolgozta azokat.? Eddig tartott Pintér cikke, melynek ismeretében már könnyebben eligazodhatunk a következőkben ismertetésre kerülő, különböző felfogásokban készült rendszerezési kísérletekben. (Mészáros Kubából leírt Melocactus taxonjait Taylor a Melocactus harlowii szinonimjainak tekinti, de ez az elgondolás nagyon ingatag lábakon áll).

Rigerszki Zoltán

Képtár