Magvetés és pikírozás

Minden gyûjtõ más módszerrel veti a magot. Addig, amíg mindenki megleli a neki legjobban megfelelõ technikát, sok módszert kipróbál. Amit én most leírok, az nálam jól bevált, de remélem, hogy mások is találnak benne hasznosítható ötleteket. Bármennyire is jó az idõjárás, május elõtt nem vetek magot. Az üvegházban készítettem egy fólia szekrényt. A tetejét és az oldalát árnyékolom, erre a célra fehér csomagolópapírt használok, de jobb híján újságpapír is megfelel. A fólia szekrény aljára minden vetés elõtt új, tiszta fóliát terítek. erre azért van szükség, hogy a deszka asztaltól elszigeteljem a vetõedényeket. A vetéshez 6 és 8 cm átmérõjû mûanyag cserepeket használok, de a tisztára mosott vajkrémes dobozok is nagyon jók erre a célra. Mindig új cserepeket használok, kétszer soha nem vetek ugyanabba az edénybe. Minden fajt külön edénybe vetek az eltérõ csírázási idõ miatt. a vetésnél használt földkeverék megegyezik az öregebb növényeknél használt keverékkel. A vetõedényeket félig megtöltöm a rostálatlan keverékkel, ennek a tetejére egy apróbb szemcséjû kirostált réteg kerül 1-1,5 cm vastagságban, így kb. 3/4 részig van megtöltve a cserép. a talajt tömörítem egy sima, kerek falappal. A magokat elõször egy orvosságos fiolába teszem, mennyiségüktõl függõen annyi Buvicid vagy Orthocid gombaölõ szert teszek hozzá, hogy össze-rázva vékony rétegben be-vonja õket. Az így csávázott magvakat a talaj tetejére szórom, lehetõleg sûrûn egymás mellé. Óvatosan megnyomkodom õket úgy hogy a talajba nyomódjanak. Nem takarom földdel, csak a nagy, lapos magvú fajokat (pl. Agave). A következõ feladat a jeltáblával való ellátás, ebben a szakaszban még csak sorszámmal különböztetem meg õket. A névtáblát majd pikírozáskor kapják meg. Ezután a vetést gombaölõszeres vízzel megtöltött tálcára állítom (Buvucid, Orthocid). A gombaölõszert nem mérem, csak szemmértékre hagyatkozva egy vizes tej színû oldatot készítek. Ebben a vetõedények addig állnak, amíg teljesen át nem nedvesedik a talaj bennük. Ez az összes talajfertõtlenítési mód, amit használok, és ezt is csak a magvetésnél. Az öregebb növények ültetésénél soha nem fertõtlenítem a talajt. A vegyszerekkel több kárt lehet csinálni, mint hasznot még akkor is, ha elõírásszerûen használjuk õket. A tálcából kiemelt edények a fóliaszekrénybe kerülnek, itt még a cserepek tetejére tiszta fóliát terítek, és 2-3 réteg újságpapírral árnyékolom, ezután már nincs más teendõ, csak várni a csírázást. Ez fajoktól függõen néhány nap alatt megindul, amikor úgy látom, hogy a kelés befejezõdött, az edényt kiveszem a fólia és újságpapír takarás alól, de továbbra is a fóliaszekrényben marad, itt már bõséges szórt fényt kapnak a kis magoncok. Mikor az elsõ tövisek megjelennek a növényeken, a fóliaszekrény egyik oldalát teljesen eltávolítom, így csökkentem a páratartalmat és növelem a szellõzést. A magoncok soha többet nem kapnak alulról felszívatás-sal öntözést, elõször háti permetezõvel, késõbb, amikor a gyökereik már megkapaszkodtak jól a talajban, gumitömlõre szerelt szórófejbõl kapják az öntözést. Ha gombabetegség jelenik meg a magoncok között, már nem kísérelem meg vegyszerekkel megállítani, mert tapasztalatom szerint az a töménység, ami a gombát megfékezi, növényt is károsítja. A fertõzött edényt kiemelem a többi közül és jól szellõzõ helyre árnyékba teszem az üvegházban. A talaj itt nagyon gyorsan kiszárad és a gomba is elpusztul. Még néhány napig hagyom száradni a talajt, majd óvatosan újból öntözni kezdem, de a többi magonc közé még nem teszem vissza õket. Az utóbbi években ezzel a módszerrel sikerült elérnem, hogy csak nagyon kevés magoncom pusztul el (kb. 2%), bár nincs összehasonlítási alapom, hogy a többi gyûjtõnél a pusztulás hány százalék, úgy érzem, ez nem sok. Az elsõ tövisek megjelenése nem csak a több fényt és kevesebb páratartalmat, bõséges szellõztetést jelenti a magoncoknak, hanem az öntözések ritkulását is. Most már megvárom, hogy a talaj a két öntözés között kiszáradjon és ezek a száraz idõszakok a nyár vége felé egyre hosszabbra nyúlnak A pikírozás november végén kezdõdik és egész télen tart. ez azért van így, mert nyáron nincs idõm, de úgy vettem észre, hogy a kis növényeknek ez semmi problémát nem okoz. Amikor elkezdem a pikírozást, a magoncok már szépen megerõsödtek, gyökereik a legtöbb esetben már leérnek a cserép aljáig. Ezeket visszacsípem kb. 0,5 cm-re (a répagyökerûeket nem!). Mûanyag szaporítóládát használok, könnyû tisztítani, nem korhad és olcsóbb mint a fa. A láda megtöltése hasonlóan történik, mint a magvetõ edényeknél, csak itt annyi a különbség, hogy amikor a felsõ rétegnek rostálom ki a talajt, a fennmaradó durva törmeléket a láda aljára terítem, így semmisem megy kárba. Télen is nedves - de nem vizes - talajba pikírozok, mert száraz földbe az ültetõfával nem lehet normális lyukat fúrni, mert beomlik. Sor -és tõtávolság egy-másfél centiméter. A beültetett ládák az üvegházban polcra kerülnek, itt kapják a legtöbb fényt és meleget. Naposabb téli idõszakokban öntözést kapnak, de csak annyit, hogy ne veszítsenek víztartalmukból, de ne induljanak növekedésnek. Ez gondos odafigyeléssel elérhetõ. Tavasszal kikerülnek fóliasátor alá, ahol õszig szépen fejlõdhetnek. Remélem, lesz olyan gyûjtõ, aki kipróbálja ezt a módszert, vagy ennek a saját körülményeihez igazított változatát. Szívesen hallanék visszajelzést az eredményrõl.

Gonda István