A határozás külső, szabad szemmel a növény külsején, látható tulajdonságok, úgynevezett határozási bélyegek alapján történik. Ilyenek például a tövisszín és szám, virágszín, növényszín, méret stb. A határozókulcsok többfélék lehetnek. A nagy BACKEBERG kaktuszmonográfiában használatos lépcsős határozókulcs nehézkes és több könyvben lévő nagy anyag miatt alig használható. Növeli a nehézséget, hogy nap mint nap jelennek meg a világ különböző kaktusz és botanikai folyóirataiban új fajleírások, amelyeket be kellene iktatnunk a határozókulcsba, ha mindig használható határozót akarunk készíteni. Tovább bonyolítja a dolgot, hogy néhány faj nagyon változékony és különböző tartási körülmény az egyes határozó bélyegeket módosítja. Például megnyúlik a növény, vagy világosabb lesz a színe, kisebbek a tövisei stb.

Ennek ellenére elég nagy biztonsággal használható határozókulcsokat és táblázatokat lehet készíteni, amelyeknek időnkénti kiegészítése a már széltében kapható új fajokkal, kielégíti az amatőr igényeket. Ilyen határozókulcsok készítéséhez szeretnénk az igényesebb amatőröknek, kedves gyűjtőtársaimnak segítséget nyújtani. Az igazság kedvéért és a csalódások elkerülése végett be kell vallanom, hogy sok kaktuszt én sem és nálam nagyobb tudású szakemberek sem tudnak pontosan meghatározni. De az ilyen egyed a kevesebb és végeredményben a gyakorlat teszi a mestert. Nosza! Határozzunk együtt tehát!

A határozókulcsok építésének az elve az ellentétpárok megkeresése. Azok a "jó" határozó bélyegek, amelyek félreérthetetlenül látható ellentétekre épülnek. Vagy ilyen valami, vagy nem. Például a virág piros, ellentétele, hogy a virág más színű. Vagy, a tövisek rövidek (3-5 mm hosszúak) ellentétele, hogy a tövisek hosszúak (legalább 10-12 mm-esek vagy még hosszabbak). Itt az ítélet egyértelmű a bírálatnál, mert vagy piros a virág vagy nem és vagy rövid a tövis vagy hosszú. Minél több részlethatár állítható és minél több az "átfedés" annál bizonytalanabb a határozás.
Minden szöveges ismertetésnél többet mond egy példa. Nézzük a Rebutia-kat.

1. Minden számhoz egy tulajdonság és annak tagadása tartozik.

A határozókulcs készítésének gyakorlati módszere a következő:
Az első lépés a rendelkezésünkre álló irodalomból és az egyéni tapasztalatból kiindulva csoportosítjuk az azonos fajokat. Például kiírjuk a genus (nemzetség) összes pirosvirágú faját. A csoportból azután valamilyen más bélyeg például a tövishosszúság alapján két csoportot képezünk, majd az így nyert csoportokat kettéosztjuk megint más bélyeg, például magszín szerint. A szétosztást újabb és újabb bélyegeket keresve addig végezzük, amíg egy csoportban csak egy faj marad. Ilyen módon a csoport összes bélyegének felsorolása alapján a fajokat meg tudjuk különböztetni, mert a más csoportokban lévőktől legalább egy jól érzékelhető tulajdonságban eltérnek.

Ezután következik a kísérleti határozás. Először már ismert fajokat próbálunk meghatározni a kulcs segítségével. Ha a kulcs jó, és az egyes választásokat (ítéleteket) jól hoztuk, az adott fajhoz kell eljutni a kulcs segítségével. Ha a határozás nem sikerül változtatni kell a határozókulcs felépítésén. Újabban beszerzett vagy megismert fajokat beilleszteni a kulcsba többnyire csak az egésznek az alapos átdolgozásával lehet.