Gymnocalyciumok a XXI. században

"A körülöttünk levő világ roppant bonyolult. A különféle tárgyak és jelenségek között nem könnyű eligazodni. A természettudományok évszázadok óta küzdenek e feladattal. Megismerések, fölfedezések sora vezetett arra, hogy ma már a legkiválóbb tudós is csupán az ismeretek szinte jelentéktelen töredékében tekintheti magát "szakembernek", míg a többiben jó esetben is csak felszínes ismeretei vannak. Mindez különösen igaz a biológiára, a természet legbonyolultabb tárgyainak és jelenségeinek tudományára. E téren ugyanis a sokféleség zavarba ejtő gazdagságával találkozunk, Szigorú értelemben véve minden élőlény más és más, ugyanakkor az eltérés mértékében is óriási különbségek vannak." Dr. Vida Gábor akadémikus

Az élőlények nemzedékei - nemzedékről nemzedékre - állandóan változnak, még ha ezek a változások emberi érzékeléssel nem észlelhetők. Az egyik lényeges problémát itt látom. Az élőhelyen csupán egy nemzedék egyedeit tudjuk vizsgálni. Az előző nemzedékről szinte semmi információnk nincs. Nem beszélve az azt megelőző és a vizsgált nemzedéket követő nemzedékeket, melyeket természetesen mi vizsgálni nem tudjuk, hiszen azok egyedei még meg sem "születtek". Jósolni pedig badarság.   

Az embernek adatott meg az az értelmi szint, hogy gondolkodni, folyamatokat átlátni tudjon és ezáltal következtet. Azonban a természet törvényszerűségeit soha nem fogjuk teljesen megismerni, így játszi könnyedséggel tudunk az amúgy hierarchikus rendszerbe szépen beilleszkedő élő és élettelen anyagból valamint a folyamatokból káoszt alkotni. Ez történik napjainkban (2009) is.

A nemzedékek egyedekből tevődnek össze, amelyek egymással szaporodásra képesek. Eme egyedek összességét nevezzük fajnak. És itt meg kell állnunk. Minden további rendszertani és esetleg más kategória nem tartozik az előbb említett hierarchikus rendszerhez. Bármennyire furcsának tűnik is a természet csak az egyedeket, illetve annak csoportjait "ismeri". Nekünk is ezt kellene tudomásul vennünk. A binomenális nomenklatúra azt jelenti, hogy egy növénynek van egy nemzetség és egy fajneve. Semmi több. Minden egyéb csak emberi gyarlóság eredménye legyen az jóhiszemű vagy sem. A mennyiben tisztán akarunk látni a változat neveket, de még az alfaj neveket el kell felejtenünk, hiszen ezek nem mások mint a faj sokféleségének a megjelenése és nem egy újabb binomenális nomenklatúra, hanem trinomális nomenklatúra, vagy ha durvábban szeretném kifejezni magam abnormális nomenklatúra.

Jelenleg a Gymnocalycium nemzetségen belül a fajok száma 50 ± 10, és ez vélhetőleg jelentős mértékben nem fog változni, legfeljebb egyes mai fajok státusza. Ez az új besorolás feldolgozása eltarthat 3-5 évig is. Kinek hány évtizedes lemaradást kell behoznia? Nekem kb. 20 évest.

Egy másik probléma a vásárolt növények névadásával kapcsolatosan a hibridizáció. Jelenleg mintegy 700-800 név forog a Gymnocalycium nemzetségnél. Ebből a fajok száma az előbb említett 50 ± 10. A fennmaradó 650-750 név legnagyobb része azonban az 50 ± 10 faj valamelyik populációját takarja. Kérdés: a természetben ezek közül melyek kereszteződnek (hibridizálódnak)? A gyűjteményekben minden bizonnyal mindegyik. Így a kultúrában nevelt növények általában a faj különböző populációinak a hibridjei. Ez akkor jelent különösen problémát, ha ezek a populációk nem egységesek, hanem jelentős mértékben morfológiailag, genetikailag eltérnek egymástól. Ilyenkor morfológiailag, genetikailag teljesen új egyedek jelennek meg, amelyekről képtelenek vagyunk elhinni, hogy az az adott fajhoz tartozik. A Gymnocalycium albiareolatum,  glaucum, hossei, nigriareolatum, oenanthemum, pugionacanthum, rhodantherum, ritterianum, és a spegazzinii fajoknál 613 populációt regisztráltak a különböző terepkutatások alkalmával. Ezek mind a Microsemineum alnemzetség tagjai. Ilyen és ennél nagyobb diverzitás jellemzi a Gymnocalycium nemzetséget és egyben a Kaktusz-félék családját. És ezt a diverzitást mi még a gyűjteményeinkben tovább növeljük.

Mánfai Gyula