Mikor és mennyit öntözzek? Talán ez az a kérdés, amit a kaktuszokkal kapcsolatban a legtöbbet feltesznek. Sokan, ha kaktuszokról hallanak akkor a következőt gondolják: azokat nem kell sokat öntözni. A teljes igazság viszont egy kicsit más. Egy vegyes, számos nemzetséghez, sőt családhoz tartozó pozsgást lehet nagyjából egyforma gondozással, öntözéssel tartani. Viszont mindenképp érdemes minden egyes fajnak utánanézni vagy már a beszerzéskor, vásárláskor érdeklődni az igényei felöl. Különösen akkor érdemes ezt megtenni ha egy- egy növényünk nem akar virágozni, fejlődni és nem betegség, kártevő támadta meg. Segítségre számíthatunk a tapasztalt kaktuszgyűjtőktől és érdemes a könyveket az Internetet végignézni. A pozsgás növények egészen más kezelést igényelnek, mint egyéb növényeink. Ez nem azért van, mert nem szeretik a vizet, hanem mert a természetes élőhelyükön hozzászoktak a kevesebbhez és a szükségleteiknél több a pusztulásukat okozhatja. A téli pihenés során mintegy október/ novembertől március/ áprilisig be kell szüntetni. Ekkor a legtöbb pozsgás nyugalomban van és nincs szüksége vízre. Kivétel a Dél- Afrika téliesős területeiről származó, a mi éghajlatunkon télen fejlődő pozsgások és pl. Uebelmannia, Pereskiopsis, karácsonyi kaktusz és néhány egyéb pozsgás, amelynek szűksége van némi vízre a túléléshez. Az öntözések időpontjait elsősorban tavasszal és ősszel kell jól megválasztanunk és mindenképpen az időjáráshoz igazítsuk. Ha tartósabb lehűlés, hideg, kevés napsütés várható akkor inkább halasszuk el. Ezekben az évszakokban az öntözések után legalább egy hét jó, meleg idő szükséges a talajlabda kiszáradásához. Aranyszabály, hogy két öntözés között ennek meg kell történnie és minél gyorsabban. Újabb locsolást csak ezután néhány nap vagy ez- két hét teljes szárazság után kaphatnak. Kora tavasszal az első öntözést a növények fejlődésének a megindulása után, üvegházban kb. márciusban végezhetjük. A tavaszi és az őszi enyhébb – éjszakai hűvösebb és a nappali mérsékelten meleg- időszakban van a pozsgások fő fejlődése időszaka. Ezért ahogy az idő melegszik úgy kell a vízadagot is emelnünk, de a talaj kiszáradásának mindig meg kell történnie. A vízmennyiséget úgy válasszuk meg, hogy az egész talajlabda átitatódjon és ne csak a felszíne. A rovar és gombalőszerek valamint a tápsók kijuttatásához is felhasználhatjuk az öntözéseket. Ilyenkor mindig tartsuk be a gyártó utasításait és az egészségünkre is vigyázzunk! Öntözővíznek legjobb a tiszta esővíz. Ennek hiányában használhatjuk a vezetékes vizet is de nyitott edényben néhány napig hagyjuk állni, hogy a klór távozhasson és lágyuljon. Áztathatunk benne savanyú tőzeget is, amely segíti a kemény víz lágyulását. Fontos az öntözés napszakonkénti megválasztása is: tavasszal és ősszel a reggeli órákban, hogy nappal a növényekre került víz leszáradhasson. Nyáron pedig este, éjszaka, hogy növényeink több vizet tudjanak hasznosítani. A magoncokat a kelés évében többet öntözzük, ha a talaj felső egy – két cm-e száraz akkor locsoljunk. A következő évben viszont már úgy kezeljük őket mint a nagy növényeket. Esetükben a víz felér a tápsók hatásával, ha a kelleténél kevesebbet kapnak, akkor nem fognak megfelelően fejlődni.

Ne feledjük, hogy tanácsokat lehet adni, a helyes irányt megmutatni, de mint mindent ezt is saját magunknak kell kitapasztalni. Ezért ha az elején ha nem vagyunk biztosak egy öntözés szükségességében akkor inkább halasszuk el.