A kártevők elleni védekezés a legfontosabb tennivalója egy kaktuszgyűjtőnek. E nélkül nem lehet egészséges, szép növényeket hosszú ideig nevelni. Egy gyűjtemény megfelelő hely a kártevőknek, itt nagy mennyiségben megtalálják tápnövényeiket legtöbbször ideális körülmények között, és ha nem irtják őket rendkívül gyorsan elszaporodnak és tönkretesznek, elpusztítanak, elcsúnyítanak mindent. Éppen ezért nem meglepő, hogy mint az élet minden területén itt is a megelőzésre kell törekedni. A rendszeres, tervezett vegyszeres védekezés nem csak hatékony hanem jól tervezhető és egyszerűbb is. Bár léteznek biómódszerek is, de nem kellő hatékonyságuk, nehézkes, gazdaságtalan voltuk miatt elsősorban és különösen a lakásban tartott gyűjtemények esetén kell előnyben részesítenünk, ahol mindenféle vegyszer használata kerülendő. Megfelelő stratégiát lehet adni de ne feledjük, hogy a személyes tapasztalatok, adottságok mindenképpen befolyásolhatják a hatékonyságot. A legveszélyesebb kártevők a takácsatka és a gyapjastetű. Ezek fordulnak elő a leggyakrabban és a legtöbb problémát is ők okozzák. Kétféleképpen juthatnak be gyűjteményünkbe: behurculással és a természetből, ugyanis számos faj őshonos nálunk. A gyapjastetűk fehér gyapjas 2-3 mm hosszúságú lassan mozgó állatok. Először a növények tövénél, egyes fajoknál a csúcs körül jelennek meg. Később, ha nem védekezünk akkor hatalmas mennyiségben elszaporodnak és valósággal kiszívják a növényt. A takácsatka sokkal alattomosabb, pirosas színű, kicsi egytized mm hosszúságú ezért majdnem láthatatlan. A növények bőrén szívogatnak, igen gyors mozgásúak és nagy tömegük ellenére nehezebb a fertőzés felismerése. Általában a csúcsi vékonyabb bőrszövetű, friss hajtásokon jelennek meg és szeretik a kis magoncokat is. Szívogatásuk miatt a növény bőre véglegesen elhal, elcsúnyul, deformálódik. Nem kezelt fertőzés esetén pedig az egész bőrfelület elhal és a növény elpusztul. Gyakran kérdezik a gyűjtők, hogy milyen betegség miatt pusztulnak, nem nőnek a kaktuszaik. Az általuk leírt főbb tünetekből is már legtöbbször meghatározható a kártevő. Az évi legalább kétszeri- tavaszi és őszi- vegyszerezés a tapasztalatok szerint teljes védelmet nyújt. Ez általában csak rendhagyó esetekben nem elegendő és ilyenkor már érdemes az adott fajra kifejlesztett célzott szert használni a biztos eredmény érdekében. Jól használható a közismert BI-58, évente kétszeri az öntözővízzel történő kijuttatással. Mindig használjunk nedvesítőszert, (pl. Nonit) ugyanis például a gyapjastetű sűrű bolyhai távoltartják a vízcseppeket. Az alkalommal élve használjunk gombalőszereket is, főleg a tavaszi és őszi időszakban mikor egy esetleges hűvösebb idő veszélyezteti kaktuszainkat. Ezek lehetnek Zineb, Orthocid, Fundazol. A BI-58 ugyan pusztítja a takácsatkát, de a két beöntözés között szükség lehet speciális atkaölő szerre is, ilyen pl. a Neoron. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy kemikáliákat lakáson belül semmiképp ne használjunk, például vigyük őket olyan helyre ahol ezt veszély nélkül megtehetjük. A második pedig, hogy minden előírást tartsunk be, használjuk a megfelelő védőfelszereléseket ezek nélkül ugyanis magunkat is megmérgezhetjük!