|
|
 |
 | A hónap pozsgása | 
|
2009. szeptember

Fajnév: Hoya carnosa
Fotó: Kiss Ármin
Gyűjtemény: Kiss Csaba
HOYA CARNOSA (Linné fil.) R. Brown 1809
Viaszvirág, porcelánvirág
Család: Asclepiadaceae (Selyemkórófélék)
A fajjal kapcsolatos ismeretek
Első leírása
Mem. Wern. Soc. Vol. 1, p. 27 (1809). (Prodr., 459. 1810.)
Szinonima
Asclepias carnosa Linné fil.
Etimológia
A carnosa tudományos fajnév a latin carnosus - húsos - jelentésű szóból származik, utalva a levelek és a virágzat jellegzetes húsosságára.
História
A H. carnosa az utóbbi évszázad egyik legkedveltebb szobanövénye. Rendkívül fényesen fehérlő, a középrésze rózsaszínben tündöklő, plasztikusan formálódó, a kerámiához vagy a gyertyához hasonló bogernyős virágzata miatt a köznyelv porcelánvirágnak vagy még ismertebben viaszvirágnak nevezi. A fajt ifjabb Linné, dr. Carl von Linné (Carolus Linnaeus) svéd természettudós fia írta le Asclepias carnosa néven, majd Robert Brown helyezte el a mai rendszerbe 1809-ben, és a nemzetség típusfajának választotta.
Habitus
Ez az őserdei, örökzöld pozsgás közepes méretű, fásodó és csavarodó szárú, léggyökerekkel kapaszkodó, fán élő epifiton növény. Az erősen kúszó növekedésű levélszukkulens párosan átellenes levelei a karcsú és kúszó hajtások internódiumaiból*** fejlődnek. A rövid nyelű, ovális, csúcsban végződő, ép szélű, örökzöld levelei vaskosak, viszonylag húsosak, kemények, bőrszerűek, fényes viaszréteggel borítottak, melyek hamvas sötétzöld színűek világosabb rajzolattal és szabálytalan foltokkal. A levéllemez (lamina) erezete élrefutó szárnyas. A nagyszámú (35-nél is több lehet), viasszerű, halvány rózsaszín és áthatóan illatos, rövid, de egyenlő hosszú kocsányú (3-4 cm-es) virágokból álló súlyos egyes bogernyővirágzat (monochasium) a levelek hónaljából fejlődik és gyakran szabályos félgömböt (ritkán közel gömböt) alkotva nyílik. A sűrű csomókban egyidőben nyíló virágzat gömbátmérője általában 4-8 cm között van. Az egyes virágai 5 tompa karéjúak, lekerekített hegyű ötágú csillagot formálnak, húsosak, 1,5-2 cm szélesek, színük a fehértől a halvány rózsaszínig terjed, felületük bársonyos hatású. Sajátos dísze a virágnak az, hogy a porzókkal összenőtt bibét - az ún. ivaroszlopot - szabályos ötágú csillagszerű, fényes, sima felületű párta veszi körül, amely a szélén sárgás, a közepén élénk pirosas színű, Ez a csillagszerű párta kb. feleakkora, mint maga a virág, és a csúcsai úgy fordulnak el, hogy a külső karéjok homorulatába mutatnak.
A méznél jóval hígabb viszkozitású, átlátszó, csillogó és édes nektárcseppeket termel. A virág több napon át (kb. 2-3 hét) tartósan illatozik, majd elszáradás után kocsányostól lehullik. A rendkívüli módon szárazságtűrő növény minden része tejnedves. Ez a tejnedv minden sérüléskor szivárog. A virágzási ciklusa tavasz végétől ősz elejéig tart. A természetben a H. carnosa epifitaként - a fákra felkúszva vagy a fák lombkoronájában meggyökeresedve - él.
Megjegyzés
***internódium: A kialakult hajtás tengelyén, a száron megkülönböztethetők azok a részek, amelyekből az oldalképződmények, a levelek és az oldalhajtások erednek. Ezek a nóduszok. A két nódusz közé eső rész az internódium (szártag, csomóköz, ízköz). A szárcsomók gyakran vastagabbak és keményebb szövetűek, mint a szártagok.
Élőhely
Elterjedési területe Japán, Dél-Kína, India, Tajvan, Fidzsi (Viti) -szigetek és Északkelet-Ausztrália trópusi illetve szubtrópusi erdőiben van.
Gondozás
A csinos viaszvirág nemzetségének legnépszerűbb tagja, szobában igen jól érvényesülő és könnyen tartható, igénytelen virágos kúszónövény. A kétszikű bokor szárai természetben akár a 4,5-5 m-es hosszúságot is elérhetik, de kultúrában sem ritka a 3 m. Ez a faj vérbeli "futónövény", amely úgy tör felfelé a magasba, hogy bármi útjába kerülő alkalmatosságra rácsavarodik, ezért előbb-utóbb a könnyebb kezelhetőség miatt célszerű támasztékról gondoskodni kell. Ennek kialakítását ki-ki fantáziájára lehet bízni, érdemes pl. huzalra, bambuszkeresztre, mohakaróra, létrára, rácsra vagy falra felfuttatni. Ha túl termetessé vált, érdemes visszavágni. Ne ültessük át a növényt túl gyakran, csak ha már elkerülhetetlen, de ilyenkor laza esetleg kissé kötött tőzeges közeget igényel, mely kissé savas kémhatású legyen (pH 6-6,5). Megfelel neki az érett komposztföld is, kb. 10% folyami homokkal keverve, amihez még 10% érett trágyaföldet és kevés felszíni agyagföldet is adunk. Ne ültessük túl nagy edénybe sem, mert akkor csak a lombja fog dúsan fejlődni, a virágzás gyenge lesz, esetleg el is maradhat. Virágaira türelmesen kell várnunk, ugyanis csak az idősebb tövek nevelnek virágzatot.
A virágzást elősegíthetjük, ha a lakásban napos fekvésű ablak közelében helyezzük el a fejlett, virágzásra már alkalmas egyedet, mert a viaszvirág virágzatának kifejlődéséhez sok szórt fényt igényel. Növekedési időszakban, sötét zugban tartva, de még gyér fényű helyen sem várható, hogy virágba boruljon. Éjjel 16-18 C fokos, nappal átlagos meleg (20-25 C fok körül) és világos helyet kíván, de nem viseli el a tűző napot, mert a levelei megégnek, elsárgulnak, lehullanak. Nem túl erős, közvetlen napsütés, rövid ideig nem árt neki, sőt legalább napi 4 óra közvetlen, de nem túl erős napfényre van szüksége. Nyáron az erős, hosszantartó déli napsütéstől óvni kell. A kocsányos bimbók megjelenése után ne változtassunk a növény elhelyezésén, mert a bimbóit ledobálhatja. Elvirágzás után a virágrészeket ne vágjuk le, hagyjuk, hogy maguktól hulljanak le, ugyanis ezen a szárrészen rendszerint újabb bimbók fejlődhetnek még ugyanabban vagy a következő évben. Nem túl vízigényes, de a talajt a vegetációs (növekedési) időszakban általában kellően nedvesen kell tartani, ezért tavasztól őszig bőven öntözzük, de többször is hagyjuk kissé kiszáradni, mert a tapasztalat szerint a viaszvirágnak kellő sanyargatásra van szüksége a dús virágzáshoz. A virágzás elmaradásának oka a tápanyaghiány, a rendszeres bolygatás (mint fentebb említettük, nem érdemes gyakran átültetni, sem változtatni a helyét), a kevés fény vagy az elvirágzott hajtások visszavágása lehet. A tápanyaghiányt paradicsom- vagy kaktusztápoldattal megszüntethetjük, 2-3 hetente öntözővízzel a talajába juttatva.
Az öntözéshez esővizet használjunk, de pangó vizet semmi esetre se hagyjunk a tálkájában. Nagyon kedveli a páradús levegőt, ezért rendszeresen gondoskodjunk vízpermetről, kivéve, ha virágzik. Nedves kavicsrétegre is helyezhetjük. Egyáltalán nem szereti a huzatot, de állandó friss levegőt biztosítsunk. A legtöbb kaktuszhoz képest ezt a pozsgásnövényt a kissé magasabb téli hőigénye miatt a szoba hűvösebb, de világos részén, mérsékelt- vagy melegházi körülmények között kell (lehet) tartani kb. 10-14(16) C fokon, ez alá a hőmérséklet ne csökkenjen, mert megfázhat. Fontos, hogy ennél kissé melegebb helyen még télen is kell öntözni igen mérsékelten. Ezek a természetes fejlődés és virágzás alapfeltételei. A túlöntözés a növény pusztulását okozhatja, melyet a leveleinek fonnyadása, sorvadása jelzi, olyan mintha a növény száradna. Általában a gyökérzet ilyen esetben élettelen. Az edényből vegyük ki, minden elhalt növényrészt vágjunk vissza az élő szövetekig, a fonnyadt levelű szárait is távolítsuk el. Ültessük kisebb edénybe, folyami homokkal bőven kevert földbe, tegyük melegebb helyre és mérsékelten öntözzük.
Ismert betegségei nincsenek, de a kártevők közül a gyökérgubacs-fonálféreg egyik legkedveltebb gazdanövénye, valamint meleg, száraz élőhelyen a bíbor-, pajzs- és gyapjastetvek is szívesen szívogatják nedveit. Kontakthatású permetezőszerekkel védekezzünk ellenük.
A bővebb leírás a Kaktusz-Világ valamelyik következő számában lesz olvasható
Felhasznált irodalom:
Brickell, Christopher (2001): Dísznövény Enciklopédia - az Angol királyi Kertészeti Társaság Kézikönyve. Urbis Könyvkiadó, Budapest.
Courtier, Jane - Clarke, Graham (2001): Az otthon díszei. Második, változatlan utánnyomás, Reader’s Digest Kiadó, Budapest.
Gilbert, Richard (1999): 200 kedvelt szobanövény termesztése és ápolása. Aquila Könyvkiadó, 2. kiadás.
Hewitt, Terry: Kaktuszok és pozsgások
Jezek, Zdenek - Kunte, Libor (2007): Pozsgásnövények Enciklopédiája. Ventus Libro Kiadó / Budapest.
Lukoczki Zoltán: Pozsgások, 103. kártya. MPKE-MKOE kiadvány.
Szűcs Lajos (1977): A növénykedvelő kislexikona. Gondolat Kiadó, Budapest.
Szűcs Lajos (1984): Kedvelt kaktuszok, pozsgások. Gondolat Kiadó, Budapest.
Dr. Turcsányi Gábor (Edit)(2001): Mezőgazdasági növénytan. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest.
Vermeulen, Nico (2002): Szobanövények enciklopédiája. GABo Könyvkiadó, Bp.
Fotók: KISS Ármin
Írta: KISS Csaba
2009. augusztus 15-31.
Írta:Kiss Csaba
| amanda | 2010-05-03 14:42:35 |
| Léci segítsetek!!! |
 |
| amanda | 2010-05-03 14:41:46 |
Sziasztok!
Én nem igazán értem hogy akkor napsütéses helyen kell tartani vagy sötét helyen? |
 |
| Aladár | 2010-03-10 20:10:43 |
Csaba!
Tudnál mihamarabb válaszolni a hóyás kérdésemre? Vagy tudsz valakit aki tud? Sajnálnám, ha teljesen tönkre menne. |
 |
| T Sandor | 2010-03-08 20:06:33 |
| SZia Csaba.Nem akarok türelmetlennek látszani de már hiányolom a következö honap pozsgását. A rovat nagyon jo, nekem, mivel ismereteim elég hiányosak felér egy tankönyvel... |
 |
| Szabó Aladár | 2010-03-07 23:22:08 |
A tarka levelű hoya carnosa-m néhány leveleivel baj van. 2 hónapja kezdte, hogy elsárgultak-fonnyadtak a levelek, aztán lehullottak. összesen kb 6-8 levélnél tartunk jelenleg, nem túlzottan gyors a tempó...
A túlöntözést kizártnak tartom, mert vízkultúrában van, és egész télen alacsonyan tartottam a vízszintjét. Viszont volt ablakpárkányon, h fényt kapjon, netán megfázhatott? Vagy gombás? mi lehet ez és mit csináljak vele? Köszi!! |
 |
| Kiss Csaba | 2009-12-09 09:43:37 |
Szia Reni, Sanyi!
A Kaktusz-Világ 2009. nov-decemberi számában lesz a bővített ismertető, ami talán még idén megjelenik. Ajánlom szíves figyelmetekbe. Köszönöm a véleményeteket, máskor is jelezzétek, ha olvassátok a többi cikket. Üdv. |
 |
| Renáta | 2009-12-07 08:58:35 |
Sándor,
kitartás, én nagyon kezdőnek számítok, de nálam ez a növény 4 éve virul. Menni fog az!
És köszönjük a cikket! :) |
 |
| T Sandor | 2009-10-20 12:16:02 |
| Szep növeny es jo a leiras. Nekem meg mindig sikerült elpusztitanom, na, nem szandekosan de vmit mindig elrontottam. Majd talan most okosabb leszek. |
 |
| Zaza | 2009-10-07 21:57:44 |
| Épp a cikk megjelenése előtt láttam -hosszú idő után ismét- egyik ismerősömnél ezt a növényt. Szívesen olvastam volna róla és lám, kívánságom meghallgatásra talált! :) Köszönöm! |
 |
| Kiss Csaba | 2009-09-28 08:41:23 |
| Én is köszönöm Nektek, hogy olvassátok, és visszajelzést is adtok. Ha Rigerszki Zoli is úgy gondolja, megjelenhet a közeljövőben egy bővített (legalább 3x-os terjedelemű) változat a Kaktusz-Világban. Az információtöbbletet, érdekességeket ott olvashatjátok (lehet, hogy utána itt is kibővül). Üdv. |
 |
| gdezs | 2009-09-21 20:10:31 |
| Csatlakozom Ferenchez - köszönjük a cikket! |
 |
| Sztolyka Ferenc | 2009-09-19 20:30:57 |
Üdv!
Annyian hiányolják mégse írnak ,hogy köszi:-()
Megtöröm a "csendet"!!!!!! Köszönjük!!!!!!!!!!!! |
 |
|
2008. 1.
2007. 12.
2007. 11.
2007. 10.
2007. 9.
2007. 8.
2007. 7.
2007. 6.
2007. 5.
2007. 4.
2007. 3.
2007. 2.
2007. 1.
|
2006. 12.
2006. 11.
2006. 10.
2006. 9.
2006. 3.
2006. 2.
2006. 1.
2005. 12.
2005. 11.
2005. 10.
|
|
 |
|