Gymnocalycium carolinense Neuhuber

Latin differenciál diagnózis: A Gymnocalycio andreae (Boed.) Backbg. in Backbg. & Knuth cormo minus proliferanti et id solum in pfantis adultis, floribus albis vel pallide roseis fragrantibus et staminibus non in seriebus duabus dispositis differt; a G. neuhuberi Till & W. Till cormo proliferanti in plantis adultis, spinis pectinatis ad corporem curvatis et floribus praecipue albis fragrantibusque recedit.
Típus: Argentina, Provincia de San Luis, Sierra de San Luis, 1400-1600 m s.m., leg. G. Neuhuber GN 88-31/52, 28. 4. 1988, (Holotypus: WU).

Leírása: Szukkelens törzse egyesével álló, lapított golyó alakú, a talajból kiálló rész kb. 12 mm magas és 20 mm átmérőjű, kultúrában 35 mm magas és 58 mm átmérőjű is lehet, hosszú karógyökérrel és erősen elágazó szívógyökerekkel, az idős növény alkalomszerűen sarjadzik. A csúcsa besüllyedt és olykor tövises. Bőrszövet kékeszöld, matt. A bordák laposak, számuk legtöbbször (9-) 11 (-12), függőlegesek, a növény tövénél laposak. Egy sekély keresztbarázda lapos dudorokra osztja a bordákat, mely keresztbarázdák az areolák körül kiszélesednek. Az areolák kerekek és 3 mm átmérőjűek, vagy sűrű tövisű egyedeknél oválisak, ekkor 3×5 mm nagyságúak, általában 10 mm távolságra állnak egymástól. Sárgásfehér gyapjúval, mely idővel kifehéredik. A kultúrában tartott növényeknél az areola gyapja sohasem hullik ki. A tövisek kerek keresztmetszetűek, ritkán lapítottak és árszerűek, íveltek kampós kinézetűek. A peremtövisek száma 7-9, ebből egy darab lefele mutat és ez általában rövidebb is. A hosszúk 10 (-15) mm, világos barnák, a tövishegye világosabb, érdes felületűek. A tövisek testhez simulnak, ritkán elállók, oldalra és lefele mutatnak, azonban némelykor 2 tövis felfele mutat és ezek csak 5 mm hosszúak. Az idős növényeken 1-2 tövis középhelyzetbe állhat. Az élőhelyen ez csak szórványosan figyelhető meg. Valamikor egy alulra vagy felfele néz, a testtől elálló és 10-13 mm hosszú. A virágok a fiatal csúcs közeli areolákból képződnek, rövid tölcsér formájúak, 24-35 mm hosszúak és 30-43 mm átmérőjűek, fehérek, olykor világos rózsaszínűek, édeskés illatúak, kultúrában délelőtt nyílnak ki. A pericarpellum rövid, fordított kúp alakú, 4-6 mm hosszú és 7-9 mm átmérőjű, kívül sötétzöld, selymesen matt, rajta kevés, szélesen lekerekített pikkellyel, melynek pereme a fehérestől a világos rózsaszínűig terjed. A külső lepellevelek lapát alakúak, maximális hosszúk 19 mm és 5-8 mm szélesek, fehér vagy rózsaszínű széllel, zöld középcsíkkal. A belső lepellevelek lándzsa alakúak 15-16 mm hosszúak és 2-4 mm szélesek, fehértől rózsaszínűig, sárgás heggyel és sötétebb középcsíkkal. Feltűnően kevés számú sziromlevéllel bíró taxon. A porzószál fehér, vékony, egyenes, 7-8 mm hosszú. Portok világos sárga, ovális alakú, 0,7×0,4 mm nagyságú. A bibeszál fehér, 10-13 mm hosszú és 1 mm átmérőjű. A bibe krémfehér, 5-6 mm hosszú, karmos, 7-8 bibeággal, a felső porzószálakon túlnyúlik. A nektárkamra színe fehéres-sárga és halvány rózsaszín között változik, 0,3 mm hosszú és 1,9 mm átmérőjű, kissé vagy egyáltalán nem zárt. Terméskezdemény urnaformájú, fehérfalú, 2-4 mm hosszú és 3-5 mm átmérőjű. Termés körte alakú, 13-16 mm magas és 6-13 mm átmérőjű, sötétzöld, éretten olajzöld, hosszirányban 1 vagy 2 helyen felrepedő. Mag nagy számban terem, 1,3 mm hosszú és 1,1 mm átmérőjű. Maghéj matt, fekete, kevés dudorral, gyakran világosbarnás maghéjmaradvánnyal. A köldök-csírakapu régió nagy, majdnem kerek, alig besüllyedt.

Elterjedési terület: Argentína, San Luis tartományban, Sierra de San Luis hegység déli részén a tengerszint felett 1400-1700 m magasságban.